anyák napi gondolatok

Tökéletes anyák napi ajándék számomra tegnapig nem létezett.

Nekem nem jelentenek sokat az ajándékok és az ünnepeket sem úgy élem meg, ahogy hagyományosan kell. Legszívesebben belül ünnepelek, tárgyak nélkül, csinnadratta nélkül. Szóval nekem nemhogy tökéletes ajándékot nem lehet találni, de elég jót is nehéz. Most mégis máshogy alakult minden. Lett szuper ajándék és kerekedett egy olyan nap, amilyennek én szeretem az ünnepet: privát, elmélyülős, békés.

anyák napi gondolatok
egy korábbi év tökéletes anyák napi ajándéka – mert van, amikor mégiscsak van ilyen – ez a pad, amin sokszor ejtőzöm (fotó: Miron-Vilidár Vivien)

Az egész anyák napi hétvége nagyon furcsa volt.

Egyáltalán nem csillámporos és szivárványos. Még ölelésekben sem bővelkedtem, pedig az aznap kiposztolt képem alapján ezt lehetne gondolni. Az igazság az, hogy az ott felhasznált fotó nem is anyák napján készült. Anyák napján nem készült kép. Nem kaptam virágot se. És ezzel az égadta világon nincs is semmi bajom. Sőt. Mert elkészült az a kép múlt hét szerdán és mert szoktam virágot kapni néha minden ok nélkül.

Mivel volt bajom? 

Az anyák napi hétvége szombatján felhívott az én édesapám, hogy jól tudja-e, hogy nem látogatunk haza felköszönteni anyut. “Jól tudod, mást terveztünk, meg is beszéltük ezt már a múltkor, amikor ott voltunk.” – feleltem. Ez biztos? – kérdezgette újra és újra, egészen addig, amíg egy szép nagy adag lelkiismeret furdalást sikerült rámtennie.  

Mentünk előző hétvégén és megyünk jövő hétvégén. 

Anyák napján pont nem mentünk.

Anyukám nem bánta, anyósom nem bánta. Apukámnak rosszul esett. Neki nagyon fontosak a formák és hagyományok és én most csalódást okoztam neki.

És volt más is, ami nem klappolt…

Az anyák napi hétvégére az agyam szinte kisült az egész heti vállalkozásindítós pörgés után. Csak néztem ki a fejemből, és bár szerettem volna a család aktív tagja lenni, de semmire sem voltam képes. (Valami ilyesmi volt a helyzet, mint amit ősszel versbe énekeltem.) Szerencsére a szombati családmenedzsment-kártyás házimunka-elosztás megy már gondolkodás és erőlködés nélkül. Nálunk az is alap, hogy szombat-vasárnap Apa főz. Nem volt viszont semmi közös tevékenység, ehhez kellett volna legalább némi apró szikrája a kreativitásnak. Szombat estére a Nagyokkal azért beterveztünk egy közös mozizást, legyen egy kis “family-together”! A film 32. percében elaludtam. 

Aztán elromlott, ami elromolhatott, de a vége happy end lett mégis

Az anyák napi hétvégén visítani kezdett a porszívónk és megadta magát a botmixer is. Így pár órát terméktesztek olvasgatásával töltöttem, és már jócskán égnek állt a hajam, amikor mellém ült az én drága uram és kb. 10 perc kutakodás után prezentálta azt a típust, ami minden szempontból ideális. És mivel már úgyis ott jártunk a webshopban, kiválasztottunk nekem egy fejhallgatót is. Emiatt – minimalistaként és a tárgyak – márkák – ajándékok nélküli élet híveként – természetesen újabb lelkiismeret furdalás tört rám. Furdalt, furdalt, de közben elő-előtört a boldogság, hogy milyen szuper-dizájnos és kényeztető-praktikus dolog birtokosa leszek hamarosan! Aztán elnevettem magam, amikor belegondoltam az iróniába, amit a termék és az anyák napja viszonylata hordoz. Egy zajszűrős – külvilág-kizáró csodamasina a kényes anyai idegrendszer számára megváltás! Nem luxus. Nem felesleges tárgyhalmozás. Alapvető szükséglet! Mondtam is, hogy inkább meggondoltam magam, legyen mégis ajándékozás anyák napján!

Legyen EZ az én anyák napi ajándékom. 

az idei tökéletes anyák napi ajándék
az idei tökéletes anyák napi ajándék

Jött egy másik anyák napi ajándék is

Gondolnád, hogy pont a Facebookról?

Nagyon sokat segített – rendbe tenni a lelkem gomolygását – Smith Andi a Facebook oldalán közzétett gondolataival: 

“Egyszer elkerülhetetlenül eljön a nap, amikor rájössz, hogy az anyád nem volt tökéletes. Kiderül a feszült hanghordozásából. A párod véleményéből, a pszichoterápiádból, a fantáziádból, hogy majd te milyen leszel, és a tonnányi gyereknevelős szakirodalomból, amit az aktuális trendeknek megfelelően végigolvasol, mielőtt rád kerülne a sor.

Anyád nem volt tökéletes, de majd te az leszel. Úgy csomagolsz szülni, mintha csatába indulnál.

Aztán eljön a nap, amikor a könyvek nem válnak be, a gyerek nem olyan, mint a tévében, a feszült hanghordozásodban az anyádra ismersz, és látni véled, ahogy majdani felnőtt gyermeked hosszasan sorolja terapeutájának a tökéletlenséged ékes bizonyítékait. Mert amint először a karjaidban tartod, tudod, hogy az összes könyv, fogadalom és igyekezet ellenére egyszer elkerülhetetlenül el fog jönni a nap, amikor a gyermeked rájön, hogy nem voltál, nem vagy tökéletes.

Csak anya vagy, aki szeret, és félt, és igyekszik, és belefárad, és szörnyen viselkedik, és összeszedi magát, és aztán újra próbálkozik. Anya vagy, aki teszi a dolgát, a lehető legjobban, ahogy az adott pillanatban képes erre. Akkor is, ha sokszor úgy érzed, ez fájdalmasan kevés. Akkor is teszed, amit tehetsz, teszed, amit tudsz: sosem tökéletesen, de mindig a lehető legjobban, ahogy az adott pillanatban tőled telik. (…)

És akkor eljön a nap, amikor hálát érzel. Az anyukádért, az életedért, az anyaságodért, a gyermekedért.”

Megvigasztalt. 

Mégiscsak ünnepnap lett, tökéletes anyák napi ajándékokkal és mélyen megélt érzésekkel – minden előzetes elutasításom ellenére. 

1 válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. […] még a hétvégi anyák napja hatása alatt írtam egy Családmenedzsment posztot […]

A hozzászólások nincsenek engedélyezve.