Egészséges önzés – egy ideig így neveztem azt a tulajdonságomat, hogy képes vagyok a család elé helyezni bizonyos szenvedélyeimet. Ma már másképp hívom: önmenedzsmentnek.
Kaptam is ezért hideget-meleget! Volt, aki fanatikusnak nevezett, mások “jó neked, hogy te ezt tudod így csinálni”- sóhajjal és egy kis fejcsóválással nyugtázták, egyesek pedig elkezdtek a nyakamra járni, meséljek arról, hogyan tudok mindannak helyet teremteni az életemben, amire szükségem van.
A család viszont nem problémázott. Számukra már jó ideje természetes, hogy én ilyen vagyok: akkor tudok önazonos anya lenni, ha a velük kapcsolatos tennivalók mellett magamra és a magam dolgaira is jut elegendő időm és figyelmem. Hogy ez megvalósuljon, arra kell nekem az önmenedzsment!
Emlékszem, gyerekként-kamaszként mennyire élveztem a “te csak tanulj, nincs más dolgod”-státuszt! Nem voltak rendszeres feladataim, az ad-hoc kiadott utasításokat pedig nagyon egyszerűen el tudtam engedni a fülem mellett. Nem hatottak meg anyám sóhajai és elgyötört pillantásai sem.
Sokáig én sem tudtam másképp csinálni, csak ahogy otthon láttam.
Leejtette – felvettem, ottfelejtette – utána vittem, úgy hagyta – megcsináltam, szétszórta – összeszedtem. Szó nélkül. Csak sóhajtozva, esetleg elgyötört pillantásokat küldve. Alvásidőben is a háztartást rendeztem, örültem, ha napi fél órám jutott magamra.
Már ovisok-iskolások voltak a lányaim, amikor elegem lett.
Tíz évvel ezelőtt jöttem rá, hogy magamban, belül valamit át kellene kódolnom.
Dolgoznom kellett a mintán, amit magammal hoztam, ki kellett találnom a saját új szerepemet.
Meg kellett beszélnünk, hogy kinek milyen elvárásai vannak. Kiderült, hogy Apa – bár az enyéimhez hasonló szerepmintákkal érkezett a házasságba – egyáltalán nem vár el tőlem olyan maximalizmust, mint amit én magamtól. És az is kiderült, hogy szívesen részt vesz, ha hagyom(!), támogatom ebben. Már csak átláthatóságra, feladatmegosztásra, tiszta kommunikációra: vagyis családmenedzsmentre volt szükségünk.
Az áttörést az hozta, amikor erre ráébredtem, és tudatosan kezdtem ebben a szemléletben gondolkodni.
Az lett az alap, hogy a családra közösségként, otthonunk rendben tartására közös felelősségként tekintünk.
Ha így működünk, akkor jut idő magamra is és visszatalálok végre az anyaságban kissé elfelejtett önmagamhoz – reméltem.
Azon a tavaszon elkezdtem futni.
Pedig volt dolgom elég: a lányok óvodában, én az iskolában (akkor még tanítottam), este készültem a másnapi óráimra. Itthon már helyettesíthető voltam, Waldorf-tanárképzésre jártam, ez is elvett minden hónapból egy hétvégét. Ott lestem el a horgolás alapjait egy csoporttársamtól, gyakorlott lettem, hamarosankézműves textilműhelyt alapítottam a Húgommal. Lett kezdő kollekció, táska, ékszer, lett webshop is.
Aztán megfogant a kisfiunk.
Az ő születése új fordulópontot hozott: háttérbe szorult a kézműveskedés, bekapcsolódtam viszont lakóhelyünk civil életébe. Az itt megismert társaimmal megalapítottuk az Anyahajó Anyaközpontot, ami egy félállásnak megfelelő folyamatos önkéntes munkát jelentett és rengeteg kihívást-sikert hoz a mai napig. Mániám lett az anyatámogatás: 2 éve építem a Családmenedzsment programot. Ennek marketingje közben rákaptam az írásra, ami az önmegvalósításom legújabb szerelem-terepe.
Hogy fér bele ennyi minden egy háromgyerekes életbe?
Belefér, mert nekem ezekre a dolgokra szükségem van. Megírtam ezt már korábban is, nem hiszem, hogy meglepő. De nem kell, hogy mindenkinek ennyi minden beleférjen!
Lehet, hogy Te sokkal kevesebbre vágysz, lehet, hogy ez semmi neked, lehet, hogy egészen mást szeretnél. Ez nem (ez sem) verseny. Jó, ha azt veszed figyelembe, ami aktuálisan a te szükségleted. Ha heti 2 mozgás beiktatása, egy óra kádfürdő vagy egy könyv elolvasása a célod, akkor fókuszálj arra. Ha nyelvet tanulnál, terápiára járnál, jogosítványt szereznél, akkor arra. Visszatérnél a gyerekvállalás előtt szeretett munkahelyedre, mert fontos számodra a karrier? Akkor indulj arrafelé. Ha újba kezdenél, rajta! Ki tudsz teljesedni az anyai-otthoni teendőkben? Élvezd! De soha ne felejts el gondoskodni saját feltöltődésedről!
Bármi is legyen, amire vágysz, ami téged lelkesít, ami benned ébredezik, ne altasd vissza!
Teremts neki helyet család- és önmenedzsmenttel!
Szerintem az önmegvalósítás – öngondoskodás – önmenedzsment alapja az a szemlélet, amely a család minden tagját egyenrangú és felelős személyként kezeli.
Ehhez az első lépés, hogy elhidd: nem egyedül a te dolgod, hogy az otthoni feladatok mindegyikét kézben tartsd! (Ha egyedül neveled a gyerekedet, akkor sem! Mindenkinek szüksége van támogató védőhálóra.)
Ha ezt megértetted és a körülötted élők is elfogadták, jöhet a második lépés: most már ki tudtok alakítani olyan rutinokat, melyben közösségként, együttesen gondoskodtok az otthonotokról, családotokról.
Egy kis szervezés és családi élet-újratervezés után már lesz tered és háttered(!) ahhoz, hogy magadra is gondolj – ez a harmadik lépés.
Elindultál, de most jön még a java: eljött az ÖNMENEDZSMENT ideje!
Anyaként az énidő és a munka-magánélet összeegyeztetése sok-sok tervezést és tudatosságot igényel.
Leírom, nálam milyen lépésekben indul az önmenedzsment:
- Amikor valami hiányt érzek, azzal kezdem, hogy magamban végiggondolom és minél pontosabban igyekszem megfogalmazni, mire vágyom, mit szeretnék csinálni és azt is, miért fontos nekem, mi a célom vele.
- Aztán elkezdek fűnek-fának beszélni róla. Ha kell, segítséget kérek a megvalósításhoz. Felmérem, ki-hogyan tud kapcsolódni az ügyemhez.
- Betervezem a többi dolgaim mellé. Rendelek mellé időt is! Ne csak én tudjam, a többiek is kalkulálják be az életünkbe. (A család nemcsak közösség, hálózat is: amit egyikünk tesz – vagy nem tesz – közvetlen hatással van a többiek életére, ezért fontos, hogy folyamatosan mindenki kommunikáljon a szükségleteiről és a szándékairól.)
Tapasztalat, hogy ha mindez elmarad, akkor – hiába lelkesítőek – a mindennapi verkliben végül nem jut hely a vágyaknak. Nem elég vágyni valamire, tenni kell azért, hogy megvalósuljon, amit szeretnénk.
- Előkészülök. Ha filmnézős-lazulós másfél órára vágyom, akkor már korábban kiválasztom, letöltöm, kikeresem, amit nézni fogok. Ha tudom, hogy csak 2 órám van egy szöveget – posztot összerakni, akkor jártamban-keltemben folyamatosan jegyzetelek, és fotózok, ami jó kiindulópont lesz, nem nulláról állok neki a munkának. Ha másokra is számítok a programomhoz, előre egyeztetjük az időpontot, a találkozási helyszínt, akár azt is, mit fogunk csinálni.
Elkezdeni a legnehezebb
- Elkezdem. És ha már egyszer elkezdtem, az nagyon lelkesítő tud lenni. Tovább kell mennem. (Lehet egyszerre több irányba elindulni… Lehet kicsiben kezdeni… Lehet nagyon lassan építkezni…)
Bármikor közbejöhet olyasmi, ami miatt elúszni látszik a terv
De ha már eddig eljutottam a tervezésben, akkor már valószínűbb, hogy újratervezek, minthogy teljesen lemondjak róla. Ha barátnőmmel találkoztam volna, de lemondja, az erre felszabadított időt akkor is magamra szánom, és nem házimunkával töltöm! Ha futni mennék, de szakad az eső, akkor magamra csukom az ajtót és szobatornát csinálok. Ha belázasodott a gyerek, és törölnöm kell a programomat, azonnal kitűzöm és elkezdem leszervezni az “esőnapot”. Ez már a haladó önmenedzsment szint!
- Folyamatosan igyekszem figyelni arra, egyensúlyban vagyok-e? Ha támad az anyai bűntudat, újratervezek. (Megfigyeltem, hogy ha eléggé motivál, amivel foglalkozom, akkor nem támad túl gyakran!) Ha kell, újra- és újratervezek. Próbálkozom. Hibázok. Újrapróbálkozom.
Nem tévesztem szem elől a célt, hogy anyaként is meg kell maradnom önmagamnak,
olyan személyiségnek, aki tisztában van saját szükségleteivel és azzal, hogy a családja nem látja kárát annak (sőt!), ha tesz ezek kielégítéséért.
Érdemes időnként vissza-visszanéznem. Hamar kiderül, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeimet, amit kitaláltam magamnak: tényleg feltölt? Könnyebb lélekkel megyek vissza az anyai teendőimhez? Szívesebben töltök utána időt a családommal? Sikereket, magabiztosságot kapok általa? Lelkesít?
Ha igenek a válaszaim, egyre jobban megerősödöm.
Így válok egyre önazonosabb anyává, aki olyan mintát ad az életével gyerekei számára, amit követve ők is önazonos és szabad életet élhetnek majd.
Ez az írás az Anya-kapocs csapat felkérésére készült, és 2021. 03. 11-12-én jelent meg Facebook oldalukon Önzés? Öngondoskodás? Önmegvalósítás? Önmenedzsment! címmel.
