Ha egy képben szeretném kifejezni, ahogyan a mostani munkás napokat élem:

…mint disznó a jégen. 

A Kisfiú ugyanezt így fogalmazta meg pont ma ebédnél:

“Olyan intenzív vagy mostanában, Anya!”

Hát, valóban.

Felpörgött a ritmus és jócskán kívül kerültem a komfortzónámon. 

Sok lett a munka,

jöttek jóféle új feladatok, amik hoztak magukkal rengeteg tanulnivalót, és emellé időkezelési – és fókusztartási nehézségeket.

Arról olvasok, hogy mi a siker

és hogy milyen szokások szükségesek ahhoz, hogy kiemelkedő sikereket érjen el valaki egy-egy területen.

Azt írja például a szakirodalom, hogy az egyik legfőbb alap az, hogy lelkesítsen, amit csinálsz. Steve Jobs meg valahogy így fogalmazza meg ugyanezt:

Tedd, amitől repes a szíved!

Na, ez megvan.

Ébredés után az első, elalvás előtt az utolsó gondolatom a munka.

Sőt.

Éjjel is ezzel foglalkozom.

Álmomban is agyalok és “szerencsére” aludni se tudok rendesen, fel is ébredek és kattogok az éjszaka közepén – így rendszeresen felszabadul pár plusz munkaóra.

Ennek az írásnak a vázlatát például szerda éjjel 2 óra magasságában firkáltam bele a füzetembe… A work-life balance az alvás rovására csodásan megvalósulhat. :-P Tiszta haszon.

Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című könyvében azt írja, hogy legyünk kezdeményezőek, tűzzünk ki célokat, vegyük észre mi a fontos, törekedjünk együttműködésre, megértésre és mindeközben ne feledkezzünk meg az öngondoskodásról. Ennyi kell a sikerhez mindössze. Hm. 

Én ezt mindet szeretném is! Nem sorban, egyszerre!

De most hiányom van.

A nyugodt, pihentető alvás mellett főleg az alkotás, a lassítás, a meghittség, a játékos lazaság hiánya éget.

És a sok munka miatt hiány van belőlem itthon.

Amikor a Kamasz azt kéri:

Ezen a hétvégén már legyél velünk, ne dolgozz!

…az egy  komoly jelzés erre. Nehéz nekem ezt elfogulatlanul értékelnem, számonkérésnek hallom, pedig lehet, hogy csak aggódik értem. Úgy értelmezem, hogy repülnék, de vissza akar húzni, megnyesi a szárnyam, visszaparancsol a fakanál mellé, a konyhába. Ez ellen lázadok, kikelek magamból, kiállok magamért, csakazértis csinálom, csakazértse főzök. 

A mindennapi “kötelező” feladataimat, a rend fenntartását, a mosást, az “etetéseket”, a játékot a Kisfiúval, de néha még a fogmosást és a pisilést is (!) akadályokként élem meg, amik nem hagynak, hogy azzal foglakozzam, amivel szeretnék. 

hangulatpolip :-DDD - amikor megzavarnak a munkában
Ez a #hangulatpolip nem saját. Kölcsönvettem a Kisfiútól, hogy mindenki értse, nem ér Anyát munka közben megzavarni!

Fanatikus.

– mondta rám egyszer régebben anyósom. Ez akkor nem esett jól, de egy ideje rájöttem, hogy elismerésként is értékelhetem…

A munka lehetőséget ad a kiteljesedésre,

megélem benne a szabadságot és a felelősségvállalást. Amellett, hogy folyamatosan kételyeket ébreszt magammal szemben, rengeteg erőt is ad. 

Régebben az hiányzott, ami most van. Most? Jó az alkotói láz, a pörgés, jó ilyen “intenzív” lenni. 

hangulatpolip a flow és a fáradtság nyomán
Amikor megy a munka, nincs gond. A hangulatpolip is jól mutatja :-D