– kapcsolódási pontokat teremteni nektek, nekünk, magamnak.
Most arról fogok írni, mit nyújt számomra az, hogy rendszeresen anyákkal – veletek – találkozhatok, hogy beszélgetéstémákat vezetek fel, hogy irányt mutatok egy alkotófolyamatban, hogy miért célom az, hogy megteremtsem az együttléteink meghitt és biztonságos kereteit. Hogyan segít rajtam, hogy segítek?
Soha nem áltattam senkit azzal, hogy puszta emberszeretetből, a segíteni vágyás miatt szervezem ezeket a programokat, írom az idevágó szövegeket. Ehhez én túlságosan introvertált vagyok és van ebben a buzgalomban egy egészséges adag önzés is!!
Szóval magamnak is szervezem a Családmenedzsment találkozásokat, bizony.
Mert elemi szükségletem, hogy jó beszélgetésekben lehessen részem, de nem vagyok jó a barátkozásban. (Most, túl a 40-en is csak tanulgatom, próbálgatom, hogyan kellene, de sok a gátlás, amivel küzdök ezzel kapcsolatban…) Nemrég eszméltem rá, hogy a fórumok, ahol találkozunk, számomra is biztonságot adnak: egy olyan szerepet, amiben otthonos vagyok. Köztetek az lehetek, aki szeretek lenni, aki szeretnék lenni: egy közeli ismerős, egy támogató társ, egy kedves nagynéni/nővér, aki – meghallgat – jókat kérdez – ha kell, megríkat – ha kell megnevettet – ha kell, átnyújt egy zsepit – ha az kell, megölelget. Támogat, de nem tolakodik. Távolságot is tart, mégis elérhető.
Most már azt is be merem vallani magamnak, hogy azért is csinálom, mert szeretek tanítani.
Sokáig tagadtam ezt, és ha szóba került az eredeti hivatásom, mindig jeleztem, én már nem vagyok tanár! Most, ha arról gondolkodom, mi is célom női körök vezetőjeként, már nem teszem idézőjelbe a tanítás szót sem. (Rájöttem, hogy nem kell, hiszen a tanítás nem egyenlő azzal, ami az iskolákban általában történik. Nem az, ami katedrán állva, egyenlőtlen, alá-fölé rendelt viszonyrendszerben, kiosztott-visszakérdezett tananyagok formájában valósul meg.) A Családmenedzsment csoportokban ennek egy sokkal szebb, organikusabb módja valósul meg. Itt közösségben tanulunk, mindenki és bárki lehet tanár is és diák is, akár felváltva, cserélgetve a szerepeket, egyszer előtérbe lépve, máskor visszahúzódva. Ebben a folyamatban szívesen vagyok tanító, és az is magától értetődik, hogy rengeteget tanulok tőletek.
A mindennapjaim része vagytok!
A történéseket, amiket megélek, olyan szemmel is megpróbálom figyelni, hogy mit oszthatnék meg ebből veletek. Így születnek az írások és a sok-sok személyes-családi példa is így találja meg a helyét a beszélgetéseinkben. Ezért fotózom rendszeresebben az életünket.
Gyógyítom is magam általatok.
Egy-egy beszélgetésre készülve sokszor egész komoly önismereti munka zajlik le bennem. Ez fontos és nagyon jó. Egy-egy találkozás után napokig mozog bennem mindaz, amiről szó volt. Jönnek új gondolatok, kapcsolódási pontok, készülnek jegyzet-firkák. Akkor vagyok a legboldogabb, ha utólag Ti is megírjátok-elmesélitek, milyen hatással volt rátok, hogyan csapódott le bennetek a téma.
Vágyom a visszajelzésekre (az elismerésre).
Szerencsére egyre többet kapok. Látnotok kellene, ahogy kipirulva nyelem a könnyeimet ilyenkor! Tudjátok, ez az #ezértérdemes érzés… Most év végén több ilyenben is részem volt, egyet meg is mutatok nektek:
“Azt mondta B., mikor meglátta ezt a lapot, hogy “váó, ezt Blankának küldjük el” És igaza van. Te vagy a legesleg angyalunk, aki összekötöd az anyákat, s így szárnyakat adsz.”
Jött több hasonló üzenet, egy egész sorozat, amitől megélhettem, hogy szeretve vagyok, és a munkámnak van értelme.
A Családmenedzsment amúgy egy vállalkozás.
A független, üzleti szemléletű munkát is tanulom általa. Kicsiben csinálom, egyedül, és ez is jó így, ahogy van. Engedem, hogy a maga ütemében alakuljon-fejlődjön. Nem cél a nagy követőtábor, és nem pálya, hogy sokkal több foglalkozást tartsak. Fontosabb, hogy legyen és őszinte legyen a Családmenedzsment, minthogy menő legyen. Egyelőre jobban kell az a sokféle tudás, amit a vállalkozói feladatokról tanulok általa, mint a bevétel, amit hoz.
Mi a Családmenedzsment számomra?
Írások és beszélgetések. Magunkról, a családunkról, életünkről. Női kör, közösség. A bizalom, a tanulás, a megosztás, az önismeret tere.
A honlap-és Facebook bemutatkozómból való idézet is idevág:
Az anyaságról, családi életvezetésről szóló foglalkozásaim és írásaim kulcsszavai a függetlenség, tudatosság, egyszerűsítés, tervezés. Ezek azok a fogalmak, amelyek mentén beszélgetve megpróbálom a csoportjaim tagjait elvezetni saját megoldásaik megtalálásához. Egy kis magunkról gondolkodás, sok-sok gyakorlati tapasztalat-megosztás. Nem coaching, nem pszichoterápia, nem tanfolyam, “csak” beszélgetések női körben magunkról, a családunkról, életünkről.
Én abban hiszek, hogy ez segít.
